Nemrég kaptuk a következő emailt kedves kisbarátunktól, miközben totál parában voltunk az addigi hírek hallatán. Példa az élni akarásra, az emberre, aki ennél jóval nagyobb dolgokra született és a humorra:
"Sziasztok!
Utólag elnézést mindenkitől, aki az elmúlt 1 hónapban nem tudott elérni, se e-mailen, se telefonon, de sikerült egy "kis" időre leszabadságolnom magamat.
Március 12-én indultunk Franciaországba síelni vidám kis csapatunkkal, és én úgy gondoltam, hogy még ez sem elég izgalmas, úgyhogy 3. nap frankón összetörtem magamat. Aki jobban ismer, az tudja, hogy többnyire próbálom kihozni magamból a maximumot, hát ez most is nagyon jól sikerült.
Helikopterrel szállítottak, de csak a 3. kórházban fogadtak, mert az első kettőben el sem vállaltak, így kötöttem ki az egyik legjobb kórházban, Grenoble-ban.
Öt csigolyámról letörtem mind a 10 harántnyúlványt a gerincemen, összetörtem 6 bordámat, a két vesémet leredukáltam egyre, csináltam egy kis plusz műtétet a lépem miatt, és még a jobb lábamat is frankón eltörtem 3 helyen.
A tüdőm totálisan összeomlott, úgyhogy 8 napig lélegeztetőgépen voltam, lecsapoltak 4,5 liter vért a tüdőmből, lekötöztek, kaptam egy vérátömlesztést is, nehogy kimaradjak a jóból. :)
Aztán 8. nap úgy gondolták a dokik, hogy eleget aludtam, csökkentették az altatót, lassan felébresztettek, aztán "bedrogoztak", olyan sok gyógyszert folyattak belém, hogy egy tenyérnyi hely nem volt a testemen, ahol ne tappancsokkal lettem volna tele. Hihetetlen miket hallucináltam napokon keresztül.Nagyon durvák ezek a legális szerek. Meg is ijesztettem szegény kis családomat, kb. visszafejlődtem egy 5 éves gyerek szintjére. Szerencsére elég gyorsan csökkentették a gyógyszereket, elég erős volt a szervezetem is, úgyhogy 1,5 hét után búcsút mondtan az intenzívnek.
A következő 2 hét már lazább volt, elkeszték kiszedegetni belőlem a csöveket és egyre jobban lettem, de sajna a bal lábamban, aminek semmi baja nem lett a balesetkor, kialakult egy trombózis.
Nehogy egy porcikám is megússza ezt a kis kalandot.
Tegnap reggel raktak be egy mentőautóba, és utaztunk kb, 14 órát haza, nem volt egy leányálom. Éjfélre meg is lrkeztünk Budapestre, úgyhogy végre itthon vagyok.
A francia orvosok mindent megtettek értem, szó szerint darabokból raktak össze, le a kalappal a csapat előtt.
Ja, és képzeljétek, esettanulmány voltam odakint, hogy ilyen sérülésekből így és ilyen gyorsan épülök fel. :)
Most "kibéreltem" egy helyet az Állami Egészségügyi Központban a Róbert Károly körúton. Egy jó darabig még ágyhoz vagyok kötve, sajna a jobb lábamat nem terhelhetem 3 hónapig, remélem, hogy a tolószékes állapotig gyorsan el fogok jutni.
Most már elérhető vagyok e-mailen és telefonon is, de az e-mailnek jobban örülök, mert most még nagyon gyorsan kimerülök és a folyamatos vizsgálatok elfárasztanak. Ha bárkinek van kedve és ideje, hogy bekukkancson, annak nagyon örülök. A vizsgálatok miatt jó ha előre szóltok, hogy bejönnétek.
Köszönöm mindenkinek, hogy szorított és szorít értem. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél gyorsabban felépüljek, sajna ez egy lassú folyamat lesz, de ha minden igaz azon kívül, hogy minden időjárás változást meg fogok érezni, nem lesz maradandó sérülésem.
Millió puszi Mindenkinek!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.