Aranyszamár

Nemrégiben felborzolta Szamárka kedélyét és igazságérzetét a Marketing Imho blog egyik posztja, amiben a szerző egy Benedek Elek mesét górcső alá véve taszította az A szegény ember és a róka című mesét és ezzel együtt a mese szó mögött megbújó sokezer éves felbecsülhetetlen Emberi értéket modern korunk értéktelenségei közé.

A marketing szakember a mesében vélte felfedezni az aktuális kapitalista és materialista magyar politika és közélet azon rákfenéit, melyeket oly sokszor panaszolunk és sírunk el mindennapi beszélgetéseinkben, az önzés, a csalás, a hazugság, a mindenek felett álló anyagi haszonszerzés céljait, az erkölcs és etika hiányait.

Bár ez a mese nem igazi varázsmese, most tekintsünk erre azok szempontjaiból és szimbolikájával, mivel az említett bejegyzés szerzője is így tesz; az összes mesére rá próbálja húzni meglátásait.

A tévedés

A marketinges túl messzire ment és olyan terültre tévedt, melyet maga sem ismer, és így bár írásával nem – csak a témában járatlanok előtt –, de tettével éppen a fenti problémák némelyikét igazolta fényesen: miért születnek népszerű blogokban (és újságokban) rosszindulatú, félremagyarázott írások az adott témában nyilvánvalóan teljesen tudatlan szerzőktől, – és ennek párhuzamára – miért dolgoznak sok embert érintő ügyekben olyanok, akik nem értenek munkájukhoz, miért pont az ő erkölcsi nívójuk billen a nulla alá szörnyű példát mutatva ezzel tömegeknek, miért dilettánsok irányítják országunkat, hivatalainkat és cégeinket?

E jelenséghez hadd álljon itt néhány sor idézet, honnan jobb helyről, mint Apuleius Aranyszamarából:
"Te a magad paraszti eszével s megrögzött konokságával tagadsz fölényesen mindent, pedig ki tudja, tán színigaz minden! Biz' isten a legmegátalkodottabb tökfejűnél is ostobább vagy, ha mindazt hazugságnak bélyegzed, amiről még sosem hallottál, ami új a szemednek, vagy ami oly megfoghatatlannak tűnik, hogy semmiképp sem fér a kobakodba. Ha azonban az ilyesmit megvizsgálod töviről hegyire, fölismered nyomban, hogy nemcsak világosan érthető, hanem gyerekjáték akár végre is hajtani."

A komolyság oka

Nem fogadható el, hogy ezt a fent emlegetett posztot akár csak viccnek is szánja szerzője. Hiszen nyilvánvalóan rosszindulatúan gúnyolódó megállapításaival saját őseit, kultúráját, hagyományait és emlékét gyalázza meg. S bizony, ha vannak dolgok, amiket komolyan kell venni, hát ez az. Hiszen marad majd valami e kor káoszának hamvaiban a letűnt dicső korok hagyatékaiból? Míg maroknyi ember fáradozik apró lépéseket téve őseink tudásának átmentésén, addig egy ilyen felelőtlen poszt az Index címlapjára kerülve, hatalmas ugrással ezreket vág el az igazság útjától.

Vélemény

S bár imho ide, vagy oda, bizony a véleményalkotásban nem egy szakember gondos vizsgálódása köszön vissza, és én bizony nem kérnék marketinges tanácsaiból. Különösen érdekes, hogy egy marketinges erkölcsi kérdéseket feszeget az idő tájt, mikor a marketingnek nem erénye az erkölcs, sőt...

Alapvetés

Tehát meg kellene vizsgálni a mesét, mielőtt véleményt alkotunk róla, és elsőként fel kell ismernünk, hogy a mese szó sajnos sok más szavunkhoz hasonlóan részben elvesztette jelentését. (Megérne néhány misét – vagy mesét – a politika és a közösség szavak eredeti jelentésének emléke is.) A mese szót használjuk a rajzfilmek és a modern korban születő mesékre, melyek általában pusztán a szórakozás céljait, másrészről pedig pénzügyi célokat szolgálnak. A népmesék és közülük is a varázsmesék, – melyeket inkább a mítoszokhoz lehetne hasonlítani, – nem szórakoztatás, hanem tanítás céljából születnek. Sok közülük egyértelműen nem gyerekeknek szól, hanem például a felnőttkorba lépő fiataloknak tartogatnak értékes erkölcsi, etikai, vagy épp misztikus tanítást az emberről és a világról.

Emellett nagyon fontos tudni egy-egy népmese vizsgálatakor, hogy azok szimbólumokkal dolgoznak, így legalább akkora együgyűség egy népmesét a mai kor értelmezésében szó szerint venni, mint a Bibliát. A szimbólum szó jelentésére most nem térnék ki, de aki vizsgálódik, annak kötelező, hiszen – egy torzító hasonlattal – ki hallott már olyan KRESZ oktatóról, aki ismeri a kormányt és a pedálokat, de nem ismeri a közlekedési táblák jelentését? Ugyanakkor a szavaknak hatalmas jelentősége van. Egy mesében csak mondatról-mondatra, szóról-szóra kapunk információkat, így nem fogadható el egyetlen feltételezés sem, amit a mesélő nem erősít meg egyértelműen.

A kulcs

Jelen tudásom szerinti értelmezési kulcs alapján a népmeséket a főhős szemszögéből kell vizsgálni, aki ember, mégpedig maga a mesét hallgató ember. A történet egy viszonylag nyugodt, akár boldog pillanatból indul, majd egy hullámvölgyet és hegyet leírva ott is ér véget. A felbukkanó szereplők segítők és hátráltatók lehetnek, de mindenképpen van ellenség, aki maga a gonosz. Az ő legyőzésével a főhős új erényekre tesz szert és pont ezekre az erényekre tanít a mese. Jelen mesében kettő ellenség is lesz más aspektussal, de szinte ugyanazzal a fenyegetéssel, akik a jól megérdemelt büntetésüket fogják elnyerni. A mese hallgatójának magában kell felismerni az ellenségek által képviselt bűnöket, gyengeségeket és azokat legyőzve fejlődni. 

Nézzük ezt az értelmezést szembeállítva a marketing szakember véleménye szerinti "szabályokkal":

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. No, még ilyet se láttam életemben - mondja a szegény ember, és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt."
1. szabály: Ne törődj a más bajával!
– Kinek a bajával, a nyusziéval, vagy a maciéval? Milyen szempont szerint válasszunk? Nem ismerünk semmilyen körülményt.
2. szabály: A gyengét ütni nem bűn!
– Egy mesében sosem biztos, hogy ki a gyenge és erről nem is tudtunk meg idáig többet.
3. szabály: Az agresszió vicces dolog!
– A főhős szempontjából nem az agresszió volt a vicces, hanem egyértelműen a látvány. Az már más kérdés, hogy a dühös maci majd magára veszi. Csak ekkor fog kiderülni, hogy a medve a ludas a konfliktusban. (Az agresszió amúgy nagyon is szükséges az élővilágban, csak hát ezt a szót is sikerült mára igen félremagyarázni.)

"Ejnye, veszett-hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni? - rivallott rá a medve. - No, ezért meglakolsz. Tehenestől együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csakugyan meg kell lenni, legalább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény házanépe hogy ne maradjon kenyér nélkül. No, hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! - mondta erre a medve."
4. szabály: Megalázkodni nem szégyen!
– Ki ne alázkodna meg egy medve előtt, ha az élete múlik rajta? Egy szamuráj például, de az egy másik mese... Itt kiderült az is, hogy a főhős nem csak saját életéért, hanem egész családjáért fog küzdeni a mesében. Ki ne alázkodna meg, ha a családja élete a tét?
5. szabály: Soha ne kérj bocsánatot!
– Egyrészt nincs miért, másrészt teljesen felesleges lett volna (a medve nem bocsátana meg, vagy ha igen, értelmét vesztené a mese), erről nem szól a mese.
6. szabály: Mindig kérj haladékot!
– Ki szeretne rögtön meghalni, ha előtte még gondoskodhat családja jövőjéről? A szántás az egyik legkeményebb munka egy paraszti családban. Ha az ember nem végzi el, a családja megélhetését veszélyezteti. De egy mesében nincs szürke, csak fekete és fehér, vagyis ha nem szánt, meghal az egész család.

"Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott, s akármennyit gondolkozott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét. Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegény ember búsul, kérdezte tőle, mi a baja, talán segíthetne rajta. A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni - mondta a róka. Kutyabajod sem lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek?"
7. szabály: Törődj bele a sorsodba!
– Éppen hogy nem törődött bele, erényes ember lévén az utolsó pillanatig dolgozik családjáért, végezte a dolgát és "gondolkozott".

"A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, hogy honnan teremti elő; de mégis megígérte."
8. szabály: Neked minden ingyen jár!
– Igazi emberi érték szerint a segítség ingyen jár! Ha nincs semmid, miből fizetsz? A dilemmát a főhős is értette, de nem volt választása.
9. szabály: Téged mindenki le akar húzni!
– A dilemmát a róka oldja fel és éppen attól lesz negatív szereplő, amit kér. Még akkor is túlzás és igazságtalan a fizetség, ha azt birtokolja a szegény ember, hiszen az egy kész vagyon, kvázi a megélhetés egy parasztcsaládban. Sőt, maga az élet, mivel nincs szürke, csak élet és halál.
10. szabály: Ígérj fűt-fát, ha bajban vagy!
– Nincs választási lehetőség, az élet többet ér, mint egy kapzsinak (az előzőek alapján még gyilkos is) tett ígéret. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy ezen a ponton hazudik-e, de úgy tűnik elő akarja majd teremteni a fizetséget: "nem tudta, hogy honnan teremti elő".

"No, most már, szegény ember, hallgass reám! - mondta a róka. Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvok a bokorban, s kürtölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér, hogy bújtasd el. Te bebújtatod abba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból, s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet. Te fejszét fogsz, s úgy vágod fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal."
11. szabály: Hazudj!
– Hogy bánjunk másképp a gonosszal, aki életünkre tör?
12. szabály: Élj vissza a bizalommal!
– Kit érdekel gyilkosunk bizalma?
13. szabály: Önbiráskodj!
– Nem, majd inkább feljelenti a rendőrségen, akik bűntett hiányában be sem viszik, így az ember estére tényleg vacsorává válik.

"A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak, s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve pórul járt, s a szegény ember megszabadult tehenestől. Nem megmondtam, hogy így lesz? - mondta a róka. - Tanuld meg ebből, szegény ember, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd."
14. szabály: A cél szentesíti az eszközt!
– Az eszköz szimbolikus a mesékben, úgy ahogy a szereplők is. A lényeg a gonosz pusztulása, melynek egyértelműnek kell lennie, ugyanakkor mentesnek minden felesleges leírástól, mert ugye ez nem horror.
15. szabály: Aki hülye, haljon meg!
– A mese egyik központi eleme, hogy a gonosznak pusztulni kell, és igen, "többet ésszel, mint erővel".

"A szegény ember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csapott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott az ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast."
16. szabály: Becsüld le az ellenfeled!
– Azt, aki kapzsi és el akarja venni még azt is ami nincs és ezzel gyilkossá válik? Ráadásul épp a rókától tanulta meg, hogy kell az olyanokkal bánni, akik igazságtalanok.
17. szabály: Élj jól más munkájából!
– Egy tanács igen messze van a munkától. (A munka szó is elvesztette jelentését...)

"Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm - mondta a szegény ember. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállott a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák."
18. szabály: Üzletben nincs barátság, etika és erkölcs!
– Pontosan ezt üzeni a róka.
19. szabály: Üzletfelet átverni nem bűn!
– Meg ezt is.

"Te szegény ember! Mi tesz úgy, talán csak nem kopó? Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. Csak addig tartsd, amíg elfutok - kérte a róka. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is."
20. szabály: A hitelesség nem számít!
21. szabály: Mindig találsz másik balekot!

"Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt."
22. szabály: Jótett helyébe jót sose várj!
– Az utolsó néhány "szabály" már talán nem szorul kommentálásra. A főhős megtanulta a "többet ésszel, mint erővel" igazságát. Tehát ez az egyszerű mondás a mese üzenete. 

Az erkölcsi dilemmákat a szereplők jelleme és célja, az igazság és tisztesség és a mesék hagyományos értelmezése oldja fel.