Az agykontroll kínál a modern ember számára is elfogadható, egyszerű és rendkívül hatásos módszert, amivel csodákat tehet az életében.
Természetesen ilyen technikák mindig is léteztek, csak sajnos ma sokan viszolyognak például az imádkozástól az egyházak és egyfajta elfogadhatatlan istenkép miatt, vagy jógától és sok más ezoterikus módszertől a rengeteg álezoterikus marhaság miatt. Az alábbiakban néhány valós tapasztalatot válogattam ki a Hétköznapi csodák agykontrollal könyvekből, segítségül a dohányzásról leszokáshoz. A dolog nagyon egyszerű, "csak" a rendszerességet kell betartani, kerülni a tagadást, - amit az elme nem ért -, és az eredmény ennyire fantasztikus lesz.
Az elmetükre technikát akkor használjuk, ha valami célt szeretnénk vizualizálni, vagy szokást kialakítani.
Az alkalmazás előtt mindenképpen tisztázd, hogy mit is szeretnél, és azt hogyan szeretnéd elérni!
Az elme tükre technika három lépésből áll.
- Menj szintedre a 3-ról 1-re módszerrel! Fekete keretes tükörben vizualizáld, hogy MOST mi a helyzet. Fogadd el, hogy ez van! Nevezd nevén a problémádat! Pl. Túlsúlyos vagyok, rengeteg édességet eszek és keveset mozgok. EZ VAN! Erre szánj pár percet, majd töröld le és csúsztasd kicsit balra a képet!
- Azután láss egy FEHÉR keretes tükröt, amiben vizualizáld a célodat, amit el szeretnél érni! Használd minél több érzékszervedet, színezd ki, halld, érezd! MOSOLYOGJ, éld bele magad! Az előbbi példánál maradva, lásd magad csinosan, vizualizáld, hogy a kívánt testsúlyt mutatja a mérleg, esetleg lásd a naptárat is, hogy mikorra szeretnéd elérni ezt! Ezzel a képpel hosszabban időzz és naponta többször is szinteden erősítsd meg energiával!
- Amikor befejezed a vizualizálást, mondd a szokásos FONTOS programozó mondatot: "Az történjen az ügyben, ami minden érdekelt számára a legmegfelelőbb! Ezután térj vissza éber állapotba!
Tehát a fekete keretes tükröt csak EGYSZER kell látnod. Azután már csak a fehér keretes tükörben látott képet vizualizáld naponta többször is akár, éber tudatállapotban is!
Csodák:
A másik igazán nagy sikerem, hogy leszoktam a dohányzásról! (25 év után napi 2 csomag volt az adagom!) 1 hónap helyett másfél hónapot adtam magamnak a cél elérésére. Hetente 3-4 alkalommal lementem a laborba, s ott előrelapoztam a naptárban augusztus 20-ra. Beírtam nagy betűkkel, hogy: „Éljen augusztus 20! Leszoktam a dohányzásról!" Ezután gondolatban kimentem a szabadba, felültem a biciklire, boldogan hajtottam két falu között. Első alkalommal csak mondogattam magamnak: „Egészséges tüdőm, szívem, tiszta a koszorúerem." A következő programozáskor már fehér zászlót húztam magam után. Egyik oldalán: „Éljen augusztus 20! Leszoktam a dohányzásról!", a másik oldalán egy rózsaszín tüdő látszott. Rendkívül felszabadult voltam. Minden alkalommal a film szinte magától bővült egy-egy újabb jelenettel. A program végére már, amikor kimentem a laborból, sok száz biciklista várt, hogy útnak induljunk. Volt már motoros felvezetőnk is, és óriási létszámúra duzzadt a leszokni vágyók csapata. Mindenki kis fehér zászlót lengetve tekert a következő falu egyik erdejének nagy tisztására. Ott már várt ránk a felállított tribün, ezrek tolongtak előtte, lengetve a rózsaszíntüdős zászlócskákat. Ekkor megfogtam a mikrofont – egyébként mikrofonlázam volt –, s üdvözöltem az egybegyűlt leszokni vágyókat. Őszinte örömmel megköszöntem, hogy eljöttek, s hogy örömmel hozzájárulnak a saját tüdejük és levegőnk tisztaságához. Mindenki éljenzett, s hatalmas volt az öröm. Ezek után minden alkalommal elmondtam, hogy nem kívánom a cigarettát, nem zavar, ha dohányoznak mellettem, és nem lesznek elvonási tüneteim. Azt is elképzeltem, hogy felveszem az asztalról, és megszámolom a 6 db ezrest, amit megspóroltam. Nagyon örültem a pénznek! Ahogy megígértem magamnak, augusztus 20-tól nem gyújtottam rá, és valóban nem is hiányzik a cigi! Megerősítésként néha még havonta egyszer elmondom a „varázsigét". Nagyon büszke vagyok erre a sikeremre, mert nekem óriási dolog. Ma már, ha a cigarettára gondolok, olyan érzésem támad, mintha kinyaltam volna egy egyhetes hamutartót...
Sikerem leírásával azoknak szeretnék segíteni, akik a dohányzásról akarnak leszokni. Többször gondoltam arra, hogy fel kellene hagynom ezzel a rossz szokással, de igazi elhatározásra nem jutottam. 16 évesen gyújtottam rá először, kollégiumi társaim unszolására. Hét év után, lány létemre, napi másfél doboz erős cigarettát szívtam. Szerencsémre beiratkoztam az agykontrolltanfolyamra, és a 2. napon végzett szokáskontroll- meditációnál elhatároztam, hogy az előre kitűzött időpontra, 28 nap múlva, abbahagyom a dohányzást. Naponta 3-szor programoztam az elmetükre-technikával. A programozás során a sötétkeretes tükörben elképzeltem a dohányfüsttől fekete tüdőmet, a kellemetlen szájízemet, a reggelente gyötrő köhögéseimet. A fehérkeretes tükörben vidáman, egészségesen, tiszta tüdővel láttam magam. A programozások során elképzeltem közeli ismerőseim arcát, amikor bejelentem, hogy nem dohányzom. Elképzeltem azt is, hogy a boltokban elviharzok a dohányos polc mellett, és rá sem hederítek a cigarettákra. Különböző szituációkban láttam magam: buszmegállóban várakozva (dohányos koromban ilyenkor mindig rágyújtottam), társaságban, munkahelyemen stb. Mivel barátaim dohányoznak, ezért azt is programoztam, hogy nem zavar a füst. A célul kitűzött nap óta, és ennek már 21 hónapja, nem gyújtottam rá, és nem is kívánom a cigarettát! A dohányfüst sem zavar. Azóta egészségesen élek, sportolok, és boldog vagyok, hogy nem dohányzom.
30 év után abbahagytam a dohányzást! Már az egy hónapos programozás 27. napján teljesen megszűnt a cigaretta iránti vágyam! A napi háromszori programozás alatt mindig elképzeltem a nem dohányzás millió előnyét, és az utolsó napon ünnepélyesen függönyt mostam.(Természetesen bétában...) Ma sincs bagószaga. Nyugodtan dohányozhatnak előttem, egyáltalán nem zavar! Azt a tanácsot is megfogadtam, hogy a leszokás 30 napja alatt mindennap másféle cigarettát szívjak. Néha bizony sikerült nagyon rosszat kifognom...
A tanfolyam után azonnal hozzákezdtem a programozáshoz, hogy leszokjak a dohányzásról. Május 29-én volt a 45. születésnapom, és május 4-től mindennap programoztam legalább kétszer, hogy május 30-tól nem cigizek, megszűnik a cigaretta iránti vágyam. A meditáció során a következőket képzeltem el: az egyik képen a dátumot, 1991. május 30-át, s alatta egy doboz Sopianaet nagy, fekete X-szel áthúzva. Amíg ezt néztem, addig fölsoroltam magamban mindazt az előnyt, amivel a leszokás jár, pl. jó otthon a levegő, tiszta a tüdőm, örül a családom, hogy a cigi árát hasznosabb dolgokra költhetem, és még sok mást. A másik képen megjelenítettem, hogy cigivel kínálnak, s én visszautasítom, mondván: „Köszönöm, nem cigizek." Azt is elképzeltem, hogy már nem nyúlok a cigi után, ha kínálnak, még a mozdulat is kitörlődött az emlékezetemből. Hihetetlenül hatásos volt, még ma is ámulok, hogy ilyen könnyen sikerült! Ezek után az üzletben úgy megyek el a cigis polcok mellett, mintha nem lenne ott semmi. Nem arról van szó, hogy akarattal elfordítom a fejem, hanem eszembe sem jut odanézni. Ez is fantasztikus, mert azelőtt mindig megálltam, és a kosaramba dobtam 2–3 doboz cigit. Fél éve már egyetlen cigit sem szívtam el, ráadásul könnyen, minden szenvedés és sóvárgás nélkül szabadultam meg tőle.
1992. január 18-án vásároltam meg az Agykontroll és a Gyógyíthatsz című könyveket, s azonnal tanulni kezdtem a módszert. A legelső érdekes tapasztalatom az volt, hogy a gondolat-nagytakarítás alatt úgy éreztem, mintha a szájamon keresztül óriási mennyiségű homok távozna... Második jelentős élményem az volt, hogy 25 évig tartó dohányzás után sikerült leszoknom a cigiről. Hajnali 1/2 5-kor, éhgyomorra, kávéval kísérve szoktam rágyújtani az első cigire. Programoztam elmetükre-technikával, hogy egyre később gyújtok rá. A valóságban azonban napi 5 szálnál kevesebbig nem jutottam el, bár sikerült kitolni az első cigit reggel 1/2 9-ig. Elérkezett 1993. okt. 7. Ezen a napon 1/2 7-kor ébredtem, és azonmód, még az ágyban, rágyújtottam egy cigire. Mire elszívtam, szörnyen megharagudtam magamra, hogy hosszas programozásomat egy pillanat alatt tönkretettem. Közvetlenül ezután lementem alfába, imádkozni kezdtem, és a következőket mondtam: „édes jó Istenem! Kérlek segíts nekem leszokni a dohányzásról! Látod, megint nem tudtam megállni, hogy rágyújtsak. Tiszta szívemből kérlek, segíts nekem!" Ekkor megszólalt a bensőmben egy nagyon szelíd hang, és a következő párbeszéd zajlott le köztem és e belső hang között:
– Tényleg le akarsz szokni a dohányzásról?
– Igen!
– Akkor tedd, amit mondok!
– Jó.
– Áss egy gödröt!
– Megvan. (Jó nagy lett.)
– Most képzeld bele azt a mennyiségû cigarettát, amit eddig elszívtál!
– Megvan. (Hatalmas mennyiségû cigarettacsikket láttam.)
– Most gyújtsd meg!
– Megvan. (Óriási lángcsóvával leégett, és csak egy pici kupac hamu maradt a gödör alján.)
– Most temesd be!
– Megvan. Betemettem.
– Most áss egy másik gödröt!
– Megvan. (Jó nagy lett ez is.)
– Most képzeld bele azt a mennyiségû cigarettát, amit még elszívnál, ha nem szoknál le a dohányzásról!
– Megvan. (Kétszer akkora kupac cigit láttam, mint az elôbbinél.)
– Most gyújtsd meg!
– Megvan. (Hatalmas lánggal leégett, és csak egy kis kupac hamu maradt utána.)
– Most temesd be!
Mikor ezzel is végeztem, tudtam, hogy soha többé nem fogok rágyújtani. Kijöttem szintemről, és úgy éreztem, mintha 1/2 méterrel a föld fölött járnék. 7 év telt el azóta, s én nem gyújtottam rá, nem kívántam meg soha többé a cigarettát, sőt ki nem állhatom a füstjét!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.