A Philippa Foot által fölvetett példában egy elszabadult vagon száguld a lejtős pályán, melynek végén öt ember van a sínekre kötözve. Szerencsére azonban van egy váltó is, amelynek átállításával egy másik sínpárra lehet terelni a vagont. Csak az a baj, hogy arra a sínpárra is rá van kötözve egy ember. Mi ilyenkor a teendő? A többség szerint az erkölcsileg helyes viselkedés a váltó átállítása. Ahogy az utilitariánus etika is mondja: a legnagyobb „közjó” elérésére, és a legkisebb kár okozására kell törekedni. Egy ember halála pedig még mindig jobb, mint öt emberé.
Judith Jarvis Thompson azonban csavart egyet a történeten. Képzeljük el, hogy az elszabadult vagon az öt szerencsétlen felé rohan, és mi abban a helyzetben vagyunk, hogy odalökhetünk a sínekre egy éppen arra járó, nagydarab embert, akinek elgázolása közben a vagon kisiklik, és így megmenekül az a másik öt. Vajon most is működik az utilitariánus erkölcsi parancsolat? Hiszen az alaphelyzet itt is ugyanaz: 1 halál kisebb „kár", mint 5. Nos, a kísérletek tanúsága szerint a többség visszariad attól, hogy egy hús-vér ember tényleges, cselekvő megölésével mentse meg öt (vagy akárhány) másik ember életét, önmagát feláldozni pedig szinte senki sem hajlandó - bár az 1:5 arány akkor is ugyanaz volna. Példánk azt bizonyítja, hogy néha a legalapvetőbb és legegyértelműbb erkölcsi parancsolatokat sem könnyű maradéktalanul végrehajtani - az emberi pszichológia, az ösztönök és az erkölcsi gátlások erősen behatárolják az optimalizáló, racionális megfontolások mozgásterét.
Valójában igen bonyolult ez az kérdés. Ha ugyanis csak a váltót kell átállítanunk, akkor nem kerülünk közvetlen kapcsolatba a sínekre kötözött s így „miattunk” meghaló, ismeretlen emberrel. De ha egy konkrét valakit saját kezűleg kell a halálba taszítanunk, attól már visszariadunk – bármilyen racionálisan mérlegeljük is a következményeket. Fejtörőnk éppen a racionális gondolkodás (filozófia) és a pszichológia konfliktusokkal és rejtett aknákkal teli határterületére vezet el bennünket.
Ha erkölcsileg elfogadható megoldás átállítani egy váltót, hogy a rohanó vagon öt helyett csak egy embert gázoljon halálra, akkor miért nem az odalökni valakit a sínre, s így állítani meg azt a vagont?
Forrás:
Barry Loewer: 30 másodperc filozófia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.