Az én Balatonom népszerű a médiában: vízminősége kiváló, de teste fertőzött, habjain szennyszőnyeg úszik, partjai üresek. De ez nem az én Balatonom.
Az én Balatonomat nem érdekli, miként, és milyen jellemzők alapján értékelik vízének minőségét. Az én Balatonom nem fertőzött, de nem ijed meg, ha beteg emberek úszkálnak benne. Az én Balatonom tisztít, akkor is, ha szennyszőnyeggel borítják.
Az én Balatonomat nem érdekli a turizmus állapota, az Adria népszerűsége, a szolgáltatások árai. Az én Balatonomat nem érdekli a fodrait keverő hajók bevétele, mélységeiből halászók gazdasági nehézségei. Az én Balatonomat nem ijed meg, ha néha kisebb, néha nagyobb a teste.
Az én Balatonomat kőfal közé szorították, rabszolgaként tartják, testét harapják, feltöltik partját, nádasait irtják, kiknek nem tetszik az élet szaga.
De az én Balatonom türelmes. Tízezernyi évében egy pillanat e őrült kizsákmányolás.
De ez nem az én Balatonom, de senkié sem, legfeljebb Istené. Nem víz ez, élőlény: csodásan bonyolult élő egység.
S ha kérhetne valamit, tán azt kérné: ha róla beszélnek, gondoljanak rá is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.