Csak olyan ember érheti el céljait, aki ismeri a megvalósulás természetét, s elegendő önfegyelme, türelme van hozzá, hogy a látszólagos stagnálás állapotait kivárja.
Ehhez az kell, hogy objektíven fel tudja mérni egy dolog fejlődésének fázisait. Szükségszerű s a jelenségek ritmusához tartozik a pozitív időszakok negatív időszakkal való találkozása. Minden cél lépcsőzetesen valósul meg. Veszteglésnek tűnő periódusok közepette négyes ütemben halad a beteljesedés felé. Éppen ezért értelmetlen dolog az első lépcsőfokra való feljutás után elcsüggedni azért, mert egyszintű szakasz következik.
A továbbhaladás üzemanyaga az a benső magatartás, amely azt a szakaszt egy magasabb fennsíknak tekinti a megelőző után: olyan pihenőnek, amely alatt erőit gyűjtheti a következő lépcsőfok legyőzéséhez. Elérhetetlen célok nincsenek - ha azok valóban mágneses gócok, vagyis olyan élményanyaggal telítettek, amelyek megismerése és átélése szükséges a lélek fejlődéséhez. Csak a feléjük haladás természete, az ember és célja közötti távolság áthidalása függ a tudatos vagy tudattalan megközelítés módjától.
Aki tudatosan közelíti meg célját, a feltételeknek eleget téve, amelyek a haladást szolgálják, az légvonalban érkezik meg. Akit csak a vak vágyerők sodornak, az téveteg csapongás, sokszor életeken és halálokon át való keringés után hull bele mágneses célja tűztorkába. Akit a fizikai sík elementáris akarata hajszol célja felé, az a leghosszabb úton, szaturnuszi terheket cipelve vánszorog az anyag útvesztőiben, míg eléri azt, amit ösztönei elébe tűztek.
Szepes Mária: Az álom mágiája
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.