Aranyszamár

Először magunkat kell szeretnünk, hogy másokat szerethessünk! Ha magadat nem szereted, akkor mást hogy tudsz szeretni? Mert hogyan adsz olyat ami benned sincs?

 A szeretet nem korlátozódik az emberi szívre, ezért nem lehet kint vagy bent tartani sem. E tudás hiányában akartuk először megvédeni, aztán pedig félve korlátozni a szeretetet. Azt hisszük, hogy véges dolog, amit birtokolni lehet, vagy el lehet veszíteni. Azt hisszük, ritka és törékeny. De tévedünk, és ez a tévedés az életünket színtelenné teszi, megfoszt minket az örömtől, a kapcsolatoktól és az élet szentségétől.

...

Nincsenek határai, és nem lehet palackozni vagy megvédeni. Mindenhol ott van – szabadon, bőségesen és állandóan.

...

A szeretetnek, mint minden erénynek, tudatosnak kell lennie, szándékosan kell kiválasztanunk az összes angyali és ördögi késztetés közül, amelyek minden pillanatban választás elé állítják az embert.

...

Ahhoz, hogy átérezzük és kiterjesszük a szeretetet, nem kell magunkat szeretnünk – de legyen ez is céljaink között. A népszerű elképzelés, amely szerint először magunkat kell szeretnünk, mielőtt másokat szeretnénk, nem használ senkinek, mert csupán arra késztet, hogy a megfelelő pillanatra várjunk, amikor elkezdhetünk másokat szeretni. Meg kéne vonni bárkitől is a szeretetet, csak mert bizonytalanok vagyunk önmagunkban? Ahhoz, hogy szeressünk, egyszerűen csak hagynunk kell, hogy a szeretet keresztüláramoljon rajtunk, nem kell megpróbálni birtokolni, valami téves teljességérzést vagy személyes tökéletességet érezni, mielőtt kiárasztanánk. A szeretet tökéletes, de nekünk nem kell annak lennünk. Önzés és ostobaság azt hinni, hogy saját személyünk minden aspektusát szeretnünk kell ahhoz, hogy mások valamilyen oldalát méltányoljuk vagy szeressük. 

Brendon Burchard: A motiváció kiáltványa